![]() A rövidtávú (néhány napos, esetleg néhány hetes) ideiglenes befogadásra inkább mint szükséges rosszra, átmeneti, bizonytalan megoldásra támaszkodnak az állatvédelmi szervezetek, de úgy tűnik, sokkal több lehetőség rejlik benne, mint elsőre gondolnánk. Ami azt illeti, az eddigi eredmények alapján mind a hosszútávú elhelyezést igénylő kutyák stressz-szintjére, viselkedésére, mind az örökbeadási rátákra pozitív hatást gyakorolnak az “ottalvós programok”.
0 Comments
![]() Be lett harangozva, hát végre itt van! Szögezzük le most, hogy több féle érzelemelmélet is létezik és ezek képviselői egy valamiben értenek egyet: hogy a többieknek nincs igaza. És bár nincs konszenzus még arról, hogy egyáltalan mik az érzelmek, hogyan és miért keletkeznek, előre installáltak-e vagy tanult dolgok, egyáltalán miről ismerjük fel őket, érdemes megismerkedni legalább azokkal az elméletekkel, amelyek az állati viselkedésre értelmezhetőek. Jöjjön hát Jaak Panksepp élete munkája, az affektív idegtudomány, Family Guy különkiadásban. ![]() Rohamtempóban közeledik ugyan Szilveszter éjszaka, de még mindig nem késő elkezdeni felkészülni, hogy biztonságban és a lehető legkevesebb stressz mellett vészelje át az éjjelt a kutyád. A mai posztban néhány praktikus tippet gyűjtöttünk össze arról, hogyan csillapíthatod a kinti zajok hatásait, mit tegyél, ha csak kicsit és mit, ha nagyon fél a kutyád és természetesen idén sem maradhat ki a kutyás folklór non plus ultra-ja, a NE sImOgAsD mErT AzZaL MeGjUtAlMaZoD a FéLeLmÉt kánon cáfolata sem. Arról hosszan lehetne vitatkozni, van-e létjogosultsága napjainkban a szilveszteri tűzijátékozásnak, az azonban tény, hogy minden évben több száz kutya szalad világgá félelmében, egy részük pedig soha többet nem kerül elő. Azért,, hogy az új évet együtt kezdhesse a család, NEKED kell tenned. ![]() Ismét itt az év vége, már csak pár nap van hátra a kutyatartók fekete éjszakájáig: jön a SZILVESZTER! A szorongásoldó, nyugtató, félelemoldó hatásúként reklámozott, vény nélkül kapható készítmények nagy népszerűségre tettek szert az elmúlt években és számtalan olyan helyzet akad, amikor ezek használata indokolt és kimondottan hatékony. Az egész durrogtatás alatt hiperventillálva-hányva remegő Morzsit azonban nem valószínű, hogy egy kis macskagyökér a Valhallába repíti és egy pirulányi mámorbors sem valószínű, hogy megakadályozza Brútuszt a kerítés széjjelszaggatásában. Mielőtt elindulsz az állatpatikába a Karácsony után még mindig zokogó pénztárcáddal a zsebedben, állj meg egy pillanatra és tájékozódj, hogy vajon tényleg arra van-e szükséged, amiért elindulnál. ![]() Minden emlősállat agyának primitív részében megtalálhatóak érzelmi végrehajtókörök (a miénkben is). Ezek közül a végrehajtókörök közül a SEEK, azaz a "kereső" kör az, ami miatt reggel kikelünk az ágyból és elmegyünk dolgozni, megcsináljuk a mosogatást, kirakunk egy puzzlet, a kutyánk lelkesen hajt végre feladatokat és talál ki magának újakat, a patkányok pedig előszeretettel szednek szét dolgokat és keresnek élelmet változatos módokon. ![]() Még mindig nagyon elterjedt nézet, hogy a szeparációs zavarok elsőszámú (go-to) megoldása a szobaketrec alkalmazása. Az indoklás nagyon változó, de a legtöbbször a “kutya kotoréklakó állat”, a “ketrecben biztonságban érzi magát”, “így nem fog rombolni” magyarázatokkal találkozunk, sok helyen pedig különösebb indoklás nélkül kerül alkalmazásra, mint a szeparációs zavarok csodaszere. Ebben a cikkben viselkedésmechanikai és pszichológiai szempontból igyekszünk körüljárni, hol a helye a szobaketrecnek egy kutya életében és miért érdemesebb kihagyni a szeparációs zavarok tréningjéből, semmint ráalapozni egy terápiát. ![]() A “kőtődési tréning” az egyik leggyakrabban visszatérő kifejezés, amellyel az újonnan érkező kutyák kapcsán találkozunk. Ezek lényege szinte minden esetben az, hogy a kutya kizárólag a gondozó kezéből kaphat élelmet, táplálékhoz semmilyen más formában nem juthat hozzá. Egyes esetekben- ez függ a kiképző vagy iskola gondolatmenetétől- ez kizárólag tréning közben, “semmi sincs ingyen” alapon valósulhat meg, azaz a kutya csak bizonyos parancs végrehajtását követően kaphat enni, más esetekben a tréningezés mellett a napi minimális bevitelhez szükséges táplálékot egyszerűen nem tálból, saját tempóban, hanem kézből, a gondozó tempójában kapja meg a kutya. Egyes gyakorlatoknak része az is, hogy a kutya 1-2 napig egyáltalán nem kap enni, hogy még jobban akarja az élelmet (ezt mind állategészségügyi, mind etikai szempontból érdemes fenntartásokkal kezelni). A mostani cikksorozatban körüljárjuk, mi a kötődés és mi a dependencia, hogyan vizsgálandó ez a fajta gyakorlat az állatok alapvető szükségleteinek függvényében és hogyan viszonyul egymáshoz a kötődés jellege és az engedelmesség. ![]() A pszichoaktív gyógyszerek használata megosztó téma, annyi dogma, belénk betonozott feltételezés és előítélet övezi, hogy ember legyen a talpán, aki a támogatókat és az ellenzőket is meg tudja nyugtatni. A filmekben azt látjuk, hogy aki gyógyszert szed, az vagy bolond vagy veszélyes, a közvélekedés pedig a gyógyszerhasználathoz a hibásságot, a gyengeséget, az elidegenedést társítja. Pedig a filmek csak filmek, amelyben repülnek a bálnák, űrpapok kardoznak lézersugarakkal és az antidepresszánst szedők minimum sorozatgyilkosok, de legalábbis kisiklott vietnámi veteránok. A valóság viszont az, hogy az emlős agy, így az ember és a kutya agya, idegrendszere, tudata, pszichéje is egy elképesztően bonyolult, szinte felfoghatatlanul összetett szerkezet, ami bármire képes. Például bármikor képes tök mást csinálni, mint ami az adott helyzetben hasznos lenne. Csakhogy az agynak mindig igaza van. Amit csinál, azt vagy azért csinálja, mert fizikai (neurokémiai, anatómiai, fejlődési) sajátosságainak megfelelően cselekszik, vagy azért, mert amit végrehajt, az egykor igenis hasznos és a túlélést segítő volt, így beleégett a tervrajzba. De mi történik, ha a világ összes terápiája sem tudja meggyőzni az agyat arról, hogy egy kis dopamin vagy szerotonintermelés sokkal hasznosabb lenne, mint állandóan ugyanazt csinálni és megijedni minden kukától? ![]() A pszichoaktív gyógyszerek használata megosztó téma, annyi dogma, belénk betonozott feltételezés és előítélet övezi, hogy ember legyen a talpán, aki a támogatókat és az ellenzőket is meg tudja nyugtatni. A filmekben azt látjuk, hogy aki gyógyszert szed, az vagy bolond vagy veszélyes, a közvélekedés pedig a gyógyszerhasználathoz a hibásságot, a gyengeséget, az elidegenedést társítja. Pedig a filmek csak filmek, amelyben repülnek a bálnák, űrpapok kardoznak lézersugarakkal és az antidepresszánst szedők minimum sorozatgyilkosok, de legalábbis kisiklott vietnámi veteránok. A valóság viszont az, hogy az emlős agy, így az ember és a kutya agya, idegrendszere, tudata, pszichéje is egy elképesztően bonyolult, szinte felfoghatatlanul összetett szerkezet, ami bármire képes. Például bármikor képes tök mást csinálni, mint ami az adott helyzetben hasznos lenne. Csakhogy az agynak mindig igaza van. Amit csinál, azt vagy azért csinálja, mert fizikai (neurokémiai, anatómiai, fejlődési) sajátosságainak megfelelően cselekszik, vagy azért, mert amit végrehajt, az egykor igenis hasznos és a túlélést segítő volt, így beleégett a tervrajzba. De mi történik, ha a világ összes terápiája sem tudja meggyőzni az agyat arról, hogy egy kis dopamin vagy szerotonintermelés sokkal hasznosabb lenne, mint állandóan ugyanazt csinálni és megijedni minden kukától? |
archív
January 2023
kategóriák
All
|