kutyát csak hétvégére? az ottalvós programok hatása a menhelyi kutyákra

A rövidtávú (néhány napos, esetleg néhány hetes) ideiglenes befogadásra inkább mint szükséges rosszra, átmeneti, bizonytalan megoldásra támaszkodnak az állatvédelmi szervezetek, de úgy tűnik, sokkal több lehetőség rejlik benne, mint elsőre gondolnánk.
Ami azt illeti, az eddigi eredmények alapján mind a hosszútávú elhelyezést igénylő kutyák stressz-szintjére, viselkedésére, mind az örökbeadási rátákra pozitív hatást gyakorolnak az “ottalvós programok”.

---

Első hallásra talán furcsának, mitöbb, még akár kegyetlennek is tűnhet az a felvetés, hogy egy-egy menhelyi kutyát csupán hétvégére vigyenek haza vállalkozó kedvű családok, ideiglenes befogadók vagy önkéntesek, majd a hétvége elteltével visszavigyék őket a menhelyre.
Az elmúlt években ha fel-fel is merült a téma egy beszélgetés során, az heves indulatokat váltott ki a menhelyi dolgozók és civil állatvédők körében. Az ellene felhozott érvek rendszerint egyfelől érzelmi alapon közelítették meg a kérdést, a csalódást, az elhagyás-érzést, a bizalomvesztést felvonultatva központi elemként, másrészt logisztikai szempontból járták körül- igaz, röviden- a lehetőségeket: ki és hogyan fuvarozná egyáltalán ezeket a kutyákat, hogyan szűrnék a jelentkezőket és ki ellenőrizné (és hogyan), mi történik ezekkel a kutyákkal (kiváltképp hogy valóban visszakerülnek-e a menhelyre a megbeszélt időpontban vagy egy ilyen program utat nyitna a “kutyalopásoknak”).

Akármennyit is dolgoznak a civilek a körülmények jobbátetételén és tesznek meg tudásuk, lehetőségeik szerint mindent a menhelyen lévő állatokért, azt muszáj leszögeznünk, hogy a menhelyi körülmények semmilyen állat számára nem optimálisak, függetlenül a menhely felszereltségétől, személyi kapacitásától, stb. A jellemzően hosszabb ideig az állatvédő szervezetek telephelyein lévő kutyák esetében az őket érő krónikus stressz mind pszichés, mind szomatikus tünetekben megmutatkozhat, ami nem csak plusz költséget és munkát, nehezebb ellátást jelent a civil szervezeteknek, de jelentősen csökkenti egy-egy kutya sikeres örökbeadásának esélyeit is (az életminőség romlásáról nem is beszélve).

A mindössze néhány (2-3) napos “kiruccanások” menhelyi kutyákra gyakorolt hatásait több tengerentúli intézmény is objektíven vizsgálta az elmúlt években.

Két év, öt menhely

2016-ban és 2017-ben öt amerikai állatmenhely részvételével zajlott az első ilyen, objektív adatokkal szolgáló vizsgálat. A Best Friends Animal Sanctuary, az Arizona Humane Society, a Humane Society of Western Montana, a DeKalb County Animal Services és a Society for the Prevention of Cruelty to Animals of Texas gondozásában lévő, általuk kiválasztott kutyákat a BFAS esetében egy, a többi esetben két éjszakára a vizsgálatban részt vevő ideiglenes befogadóknál helyezték el.
A vizsgálatban a kutyák aktivitását és vizelet-kortizol szintjét is monitorozták a kihelyezés előtt, közben és után. ​Az eredmények mind az öt menhely esetében azt mutatták, hogy a kutyák kortizol-szintje jelentősen csökkent a menhelytől távol töltött idő alatt és rövid ideig ugyan, de a menhelyre való visszatérés után is lényegesen alacsonyabb értékeket találtak, mint a kiruccanás előtt. 

A legalacsonyabb értékeket érdekes módon a BFAS kutyáinál mérték. Ez a csoport ugyan csak egy éjszakát töltött távol a menhelytől, viszont a szervezetnek a vizsgálat idején már volt hétvégi kiruccanós programja, a vizsgálatban részt vevő kutyáik pedig átlagosan 18 alkalommal vettek részt ilyen kiruccanásban a vizsgálat előtt.
Ez a részeredmény arra enged következtetni, hogy a stabil, hosszútávú kiruccanós programok még rövidebb időtartamok esetén is hatékonyan segíthetnek javítani a kutyák szubjektív jólétét.

A vizeletkortizol mellett a kutyák életfunkcióit és aktivitását is mérték a vizsgálatban. Elsőre talán meglepőnek tűnhet, hogy a programban részt vevő kutyák a kiruccanás legnagyobb részében alapvetően pihentek. Hosszabb megszakítás nélküli alvást mértek az ideiglenes otthonban, mint a menhelyen, sőt, a visszatérést követő néhány napban is hosszabb pihenési időszakokat mértek, mint a kiruccanás előtt.
Ha belegondolunk, ez nem is annyira meglepő. Egy menhelyen sok esetben a környezet már önmagában sem teszi lehetővé a minőségi alvást, pihenést: önmagában az alapzaj is meghaladhatja a 100 dB-t egy zárt terű kennelsoron (Scheifele et al., 2012; Venn, 2013), nem beszélve az átlagosnak számító napi eseményekről (takarítás, ügyintézés, etetés, stb), amik azonban szinte folyamatos stresszorként vannak jelen.
A kutyák a nyugodt körülményeket alapvetően pihenésre használták, mivel a menhelyen kevés lehetőségük volt a megszakítás nélküli pihenésre, relaxációra, az otthoni környezet, a stresszorok hirtelen megszűnése és a kellemes humán-interakció azonban elősegítette a lazítást, pihenést.

A program annyira sikeresnek bizonyult, hogy az egyik szervezet (Humane Society of Western Montana) azóta is folyamatosan szervez ottalvós, néhány éjszakás programokat a menhelyre kerülő kutyáknak, méghozzá nagy sikerrel és kimagaslóan pozitív tapasztalatokkal.

Érdekesség, hogy egy későbbi, 2019-es vizsgálatban a rövidebb, mindössze néhány órás kiruccanások hatásait mérték, ennek pozitív hatásai azonban jóval elmaradtak az ottalvós programok esetén tapasztaltaktól (Gunter et al., Animals, 2021).


Nehéz ugyan a saját érzelmeinket elkülönítve hozzáállni a kérdéshez, a rendelkezésre álló adatok azonban azt mutatják, hogy nem hogy nem elvetendő a hasonló programok hazai megvalósítása, hanem kiváló lehetőséget biztosítana a sokszor hónapkig, akár évekig a menhelyeken élő kutyák életének jobbítására.
Az állatjóléti kérdések mellett a rövid- és hosszabb távú ideiglenes programok az örökbeadások sikerességét is javítják amellett, hogy alacsonyabb visszakerülési arányt eredményeznek ( Normando et al., 2006; Mohan-Gibbons et al., 2014).

A jelenleg is nagy sikerrel zajló ottalvós kiruccanásokról bővebb információ az intézmények oldalán található:

https://bestfriends.org/volunteer/animal-sleepovers
https://www.facebook.com/myhswm/posts/10157000150906859/
​

Hazai vonatkozások

Természetesen az amerikai és a hazai körülmények között óriási a különbség mind infrastruktúrában, mind finanszírozásban, így a megvalósítás részletei nem emelhetőek át egy az egyben, azokat a hazai körülményekre kell optimalizálni.
Az erre irányuló munka sajnos még a jövő zenéje. 
Mind a kutyák, mind a potenciális rövidtávú befogadók kiválasztása és felkészítése tervezést igényel, a kutyák mozgatása pedig  akár önkéntesek, akár megbízott állatszállítók vagy menhelyi dolgozók segítségével szervezésigényes munka, de új utakat nyithat a hatékony örökbeadásban és a menhelyi ellátásban is.
​Nem elhanyagolható az sem, hogy az adott időben a menhelyen tartózkodó kutyák számának csökkentésével a menhelyi gondozók tehermentesíthetőek lennének, az összességében nyugodtabb ill. kiismerhetőbb kutyák ellátása is kisebb állandó terhelést jelentene.

Felhasznált irodalom

Gunter LM, Feuerbacher EN, Gilchrist RJ, Wynne CDL. 2019. Evaluating the effects of a temporary fostering program on shelter dog welfare. PeerJ 7:e6620 https://doi.org/10.7717/peerj.6620

​Scheifele P, Martin D, Clark JG, Kemper D, Wells J. Effect of kennel noise on hearing in dogs. Am J Vet Res. 2012 Apr;73(4):482-9. 
doi: 10.2460/ajvr.73.4.482. PMID: 22452494.

Simona Normando, C.Stefanini, L. Meers, S. Adamelli, D.Coultis, G. Bono Some factors influencing adoption of sheltered dogs. Anthrozoös, Volume 19, 2016, Issue 3
https://doi.org/10.2752/089279306785415556

H. Mohan-Gibbons , E. Weiss, L.Garrison, M. Allison Evaluation of a Novel Dog Adoption
Program in Two US Communities. PLOS ONE, 2014https://doi.org/10.1371/journal.pone.0091959