 A “kőtődési tréning” az egyik leggyakrabban visszatérő kifejezés, amellyel az újonnan érkező kutyák kapcsán találkozunk. Ezek lényege szinte minden esetben az, hogy a kutya kizárólag a gondozó kezéből kaphat élelmet, táplálékhoz semmilyen más formában nem juthat hozzá. Egyes esetekben- ez függ a kiképző vagy iskola gondolatmenetétől- ez kizárólag tréning közben, “semmi sincs ingyen” alapon valósulhat meg, azaz a kutya csak bizonyos parancs végrehajtását követően kaphat enni, más esetekben a tréningezés mellett a napi minimális bevitelhez szükséges táplálékot egyszerűen nem tálból, saját tempóban, hanem kézből, a gondozó tempójában kapja meg a kutya. Egyes gyakorlatoknak része az is, hogy a kutya 1-2 napig egyáltalán nem kap enni, hogy még jobban akarja az élelmet (ezt mind állategészségügyi, mind etikai szempontból érdemes fenntartásokkal kezelni).
A mostani cikksorozatban körüljárjuk, mi a kötődés és mi a dependencia, hogyan vizsgálandó ez a fajta gyakorlat az állatok alapvető szükségleteinek függvényében és hogyan viszonyul egymáshoz a kötődés jellege és az engedelmesség.
0 Comments
 A pszichoaktív gyógyszerek használata megosztó téma, annyi dogma, belénk betonozott feltételezés és előítélet övezi, hogy ember legyen a talpán, aki a támogatókat és az ellenzőket is meg tudja nyugtatni.
A filmekben azt látjuk, hogy aki gyógyszert szed, az vagy bolond vagy veszélyes, a közvélekedés pedig a gyógyszerhasználathoz a hibásságot, a gyengeséget, az elidegenedést társítja. Pedig a filmek csak filmek, amelyben repülnek a bálnák, űrpapok kardoznak lézersugarakkal és az antidepresszánst szedők minimum sorozatgyilkosok, de legalábbis kisiklott vietnámi veteránok. A valóság viszont az, hogy az emlős agy, így az ember és a kutya agya, idegrendszere, tudata, pszichéje is egy elképesztően bonyolult, szinte felfoghatatlanul összetett szerkezet, ami bármire képes. Például bármikor képes tök mást csinálni, mint ami az adott helyzetben hasznos lenne. Csakhogy az agynak mindig igaza van. Amit csinál, azt vagy azért csinálja, mert fizikai (neurokémiai, anatómiai, fejlődési) sajátosságainak megfelelően cselekszik, vagy azért, mert amit végrehajt, az egykor igenis hasznos és a túlélést segítő volt, így beleégett a tervrajzba. De mi történik, ha a világ összes terápiája sem tudja meggyőzni az agyat arról, hogy egy kis dopamin vagy szerotonintermelés sokkal hasznosabb lenne, mint állandóan ugyanazt csinálni és megijedni minden kukától?  A pszichoaktív gyógyszerek használata megosztó téma, annyi dogma, belénk betonozott feltételezés és előítélet övezi, hogy ember legyen a talpán, aki a támogatókat és az ellenzőket is meg tudja nyugtatni.
A filmekben azt látjuk, hogy aki gyógyszert szed, az vagy bolond vagy veszélyes, a közvélekedés pedig a gyógyszerhasználathoz a hibásságot, a gyengeséget, az elidegenedést társítja. Pedig a filmek csak filmek, amelyben repülnek a bálnák, űrpapok kardoznak lézersugarakkal és az antidepresszánst szedők minimum sorozatgyilkosok, de legalábbis kisiklott vietnámi veteránok. A valóság viszont az, hogy az emlős agy, így az ember és a kutya agya, idegrendszere, tudata, pszichéje is egy elképesztően bonyolult, szinte felfoghatatlanul összetett szerkezet, ami bármire képes. Például bármikor képes tök mást csinálni, mint ami az adott helyzetben hasznos lenne. Csakhogy az agynak mindig igaza van. Amit csinál, azt vagy azért csinálja, mert fizikai (neurokémiai, anatómiai, fejlődési) sajátosságainak megfelelően cselekszik, vagy azért, mert amit végrehajt, az egykor igenis hasznos és a túlélést segítő volt, így beleégett a tervrajzba. De mi történik, ha a világ összes terápiája sem tudja meggyőzni az agyat arról, hogy egy kis dopamin vagy szerotonintermelés sokkal hasznosabb lenne, mint állandóan ugyanazt csinálni és megijedni minden kukától?  Mivel az állatpszicho-sorozat apropóján több kérdést is kaptunk konkrét viselkedészavarokkal kapcsolatban, úgy döntöttünk, szintet lépünk és az alap nonhumán-pszichológia sorozat mellett útjára indítjuk az állatpszicho hardcore verzióját, a Díp Dájvot.
A Díp Dájv sorozatban havonta egyszer igyekszünk körüljárni egy-egy olyan pszichés zavart, amellyel gyakran találkozunk társállatok esetében. ------ A mai, egyben ünnepélyes első Díp Dájvban a kényszerbetegséget, hivatalos nevén az obszesszív-kompuzív zavart (OCD) járjuk körbe. A beküldést köszönjük Rebekának és Zsoltnak! Kényszeres-e az a kutya, aki ugat a labdáért, majd mikor megkapja, abbahagyja? Miért kergeti a terrier a farkát, ha izgatott lesz? Miért ringatózik a medve az állatkertben? Miért járkál fel-alá cél nélkül az oroszlán? Miért nyalja véresre a mancsát a bulldog? Miért tereli az állólámpát izgalmában a border collie? |
archív
August 2023
kategóriák
All
|
RSS Feed
Proudly powered by Weebly