Iskolaválasztás előtt

Vegyes érzelmekkel írom ezt a posztot. Régóta érik, de csak tologattam magam előtt; most remélem, hasznosnak bizonyul a jövőben mindazok számára, akik kutyaiskola/trénerválasztás előtt állnak.
A viselkedésterápia során gyakran találkozunk azzal, hogy a terápiára mint amolyan “utolsó szalmaszálra” tekintenek a gazdik: rengeteg helyen voltak, sok mindent próbáltak, amit javasoltak nekik itt-ott, de a helyzet nem változott, vagy éppenséggel romlott és romlott, ők pedig elkeseredettek, elcsigázottak, a kutyáik életminősége súlyosan sérült, mentális állapotuk aggasztó. Sok esetben a terápiára kerülő kutya nem feltétlenül tartozna a nehezebb esetek közé, a kutya és a gazda iskolákból, trénerektől hozott tanulási előzményei viszont nagyon megnehezíthetik a munkát.
Az alábbiakban szeretnék tisztázni néhány dolgot, amelyekkel a kutyaiskolába készülő, trénerválasztás előtt álló tulajdonosok sokszor nincsenek tisztában és amelyek jelentősen árnyalhatják a képet, hozzásegítve a gazdit ahhoz, hogy hosszútávon is elégedett legyen a választott iskolával, kiképzővel és hogy az ember-állat viszony ne szenvedjen károkat.

1. Ma Magyarországon semmiféle szakmai jellegű szabályozás nem vonatkozik a kutyakiképzésre, tréningre (kivételt ez alól csak a habilitációs kutyák kiképzése jelent)- nincsenek központilag megállapított minimum képességek, szakmai biztosítékok. Ezzel párhuzamosan ma Magyarországon nincs államilag, vagy nemzetközi szakmai szervezetek által akkreditált szakemberképzés- ez a kettő együttesen a gyakorlatban azt jelenti, hogy az lehet kutyakiképző, aki kutyakiképzőként mutatkozik be és ehhez a tevékenységhez sem végzettséget, sem egyéb, szakmai felkészültséget igazoló dokumentumot nem kell tudnia bemutatni.

2. Az itthon elérhető, jellemzően 1--6 hónapos “kutyakiképző”, “tréner”, “kutyaoktató” tanfolyamok magához a szolgáltatáshoz hasonlóan semmilyen központosított vagy nemzetközileg elfogadott szakmai standard-nek nem kell megfeleljenek. A legtöbb, ma elérhető tanfolyamon semmilyen bemeneti kompetencia nem szükséges, a tandíj befizetése és az órák látogatása pedig az esetek 90%-ban egyet jelent a tanfolyam sikeres elvégzésével, amely a résztvevők számára sokszor a szakmai felkészültség hamis érzetét adja. A képzés felügyeletének, minőségi garanciáinak hiánya azt eredményezi, hogy jelenleg magyar viszonylatban a kutyás előképzettséggel, előélettel nem rendelkező, 3 hónapos tanfolyamot elvégzett tréner, a 2-4 éves külföldi szakmai képzést és gyakorlatot felmutató, valamint az akadémiai, viselkedéskutatói vagy állatorvosi háttérrel rendelkező tréner nem kerül megkülönböztetésre sem jogilag, sem megnevezésében.

3. A probléma nem csak nálunk, hanem Európa-szerte és a tengerentúlon is jellemző. Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a minőségi garanciák hiányát a szakma önregulációval, szakmai szervezeteken keresztül igyekszik biztosítani. Ezen szakmai szervezetek rendkívül szigorú felvételi rostával rendelkeznek, a szervezethez való csatlakozásnak komoly szakmai és szakmai-etikai előfeltételei vannak, a tagság fennmaradásának megkerülhetetlen feltétele pedig a tárgyévre meghatározott mennyiségű továbbképzési kredit megszerzése (CEU-continuing education unit, CEC- continuing education credit). A szakmai szervezetek szinte mindegyike vagy a LIMA-elv (a legkevésbé invazív módszertől való kiindulás és haladás az erősebb, indokolt beavatkozásig), vagy a teljes force-free alapelv szerint működik.

4. A rendkívül hullámzó szakmai színvonal szomorú folyománya, hogy az alapvető etológiai, viselkedéstani ismeretek hiányában a kutyakiképzés nevében számtalan formában valósul meg-sokszor valójában büntetójogi kategóriát kimerító- abúzus. A szupresszióra, megfélemlítésre, fájdalom- vagy diszkomfortokozásra alapuló segédeszközök és pszichológiai, etológiai alapot nélkülöző technikák nagyon sok esetben az állatnak komoly, nehezen feloldható traumát, a tulajdonosoknak pedig jelentős állatorvosi ill. további képzési költségeket jelentenek.

5. Az abúzus, az elnyomás/retorzióalapú handling a kutyakiképzésben széles körben megtűrt jelenség, ezzel szemben a cirkuszi állatok, vadasparki, állatkerti állatok esetében egyhangú felhördülést eredményez. Ennek a kognitív disszonanciának a kialakulásáért nagyban felelős a kitalációkra alapuló falka-és dominanciaelmélet, valamint azok a beivódott eufemizmusok, amelyek az egyes abúziv segédeszközöket, technikákat övezik (meg kell mutatni, ki a falkavezér, tiszteletre kell nevelni, “nem fáj”, “csak megcsípi”, “tudnia kell, hol a helye”, stb.) és a kutyákról alkotott nagyban romanticizált, antropomorf kép, amelyet az egyes TV-műsorok, TV-sztárok és sok esetben kutyaiskolák közvetítenek. Egy cirkuszi elefánt vagy oroszlán esetében az állat ütlegelése, elektromos sokkolása egyöntetű ellenérzéseket vált ki, a kutyák esetében az elektromos sokk, a földhözvágás, rúgás, dobálás továbbra is széleskörben elfogadott, habár több évtizede ismerjük a “mellékhatásokat”, amelyek rövid és hosszútávon is rendkívül negatív hatással vannak az állat fizikai és mentális egészségére.

6. Aki az elmúlt 20 évben kezdett kutyázni, nehezen vagy nem tudta megkerülni azt a kollektív nézetet, hogy az állat viselkedésének szinte egyetlen befolyásoló tényezője az állat gazdája: “ a kutya a gazda tükre”. Az állati viselkedés ilyen mértékű leegyszerűsítésének, a viselkedést, személyiséget befolyásoló öröklött és környezeti tényezők ignorálásának terméke a nyakló nélküli “gazdihibáztatás”, mely a kutyatartók számára nem csak a képzés és tanulás iránti vágy elveszítését, de az ember-állat kapcsolat sérülését, az együttélés teljes örömtelenségét és sok esetben akár az állat elhanyagolását, az állatról való lemondást eredményezheti.

7. A viselkedéstan, a tanuláselmélet, az állat fizikai, emocionális és mentális képességeinek felmérése, átlátása, a valid technikák alkalmazása nem az állattartó felelőssége, hanem azé, aki kutyatrénerként, kiképzőként pénzt fogad el a képzésként megnevezett szolgáltatásért. Sajnos mivel azonban hazánkban rendkívül jellemző a transzparencia hiánya-azaz a tulajdonosok előzetes kérdéseire csak ködös válaszok érkeznek (“megbeszéljük vele”, “lebeszéljük róla”, “megtoroljuk”, “tudatjuk vele a helyét”, “kap egy kis elektromos impulzust”, “ha jól használják, nem fáj”, “be kell hódoljon”, stb.), valamint a teljes magyar szcénára jellemző a szakmai fejlődés, a nemzetközi színtér és az akadémiai háttér felé történő nyitás elutasítása, ignorálása, a jelen helyzetben hiába nem az álattartó felelőssége az, amit a kiképző tanít, mégis az ő felelőssége, hogy tájékozódjon, felmérje, mi az, aminek etikus kitenni a vele élő állatot és hogy felkészült, objektív döntést hozzon az állat képzését illetően, ugyanúgy, ahogyan teszi ezt adott esetben orvosválasztáskor is.

Az internet korát éljük, 2020-at írunk, az állati viselkedéssel, kutyák képzésével foglalkozó források mindenki számára elérhetőek, legyen szó hobbista gazdiról, megszállott kutyasportolóról, kezdő vagy tapasztalt kutyakiképzőről vagy akadémiai háttérrel rendelkező kutatóról. Olyan mennyiségű olvasmány, képzés (gazdiknak, kiképzőknek, állatorvosoknak szóló egyaránt), forrás áll rendelkezésre, hogy nincs az a mennyiségű pénz vagy idő, amely az összesre elég lenne.

Csak könyvből nem lehet megtanulni kutyát képezni, az elméleti háttér ismerete kéz a kézben kell járjon a gyakorlati tapasztalattal-csakhogy attól, hogy 30 évig nem olvasunk el egy könyvet sem az állatról, akivel élünk- vagy akár a saját szakmánkról- attól egyrészt még nem lesz igazunk, másrészt elmegy mellettünk a világ.

Végezetül szeretném idecitálni a DogNerd egy vonatkozó blogbejegyzését, ami kiválóan összefoglalja, hogyan kellene kinézzen a tréning 2020-ban, Európa (kicsit sarkítva) közepén.
http://kutyaegyetem.hu/.../mitol-tudomanyosan.../
​
KEZDŐ OLVASÓLISTA azoknak, akik szeretnének fejben felkészülni a kutyázásra vagy szeretnék kicsit jobban érteni, ki/mi fekszik a lábuk mellett:
---------------------------
Fo the Love of a Dog: Understanding Emotion in You and Your best friend, Patricia McConnell PhD
https://www.amazon.com/Love-Dog.../dp/0345477154
The Culture Clash, Jean Donaldson
https://www.amazon.com/Culture-Clash.../dp/1888047054
Don’t Shoot the Dog!, Karen Pryor
Magyar: https://bookline.hu/product/home.action...
Angol:
https://www.amazon.com/.../ref=pd.../135-2928125-3406466...
The Emotional Lives of Animals, Marc Bekoff, PhD
https://www.amazon.com/Emotional-Lives.../dp/1577316290
Our Dogs, Ourselves, Alexandra Horowitz, PhD
https://www.bookdepository.com/Our-Dogs-Ourselves-Alexandra-Horowitz/9781471185182?redirected=true&utm_medium=Google&utm_campaign=Base1&utm_source=HU&utm_content=Our-Dogs-Ourselves&selectCurrency=HUF&w=AFFQAU96QDPLUGA8VCXR&pdg=pla-293946777986:cmp-10335812773:adg-101751372614:crv-443214024661:pos-:dev-c&gclid=CjwKCAjw74b7BRA_EiwAF8yHFNk4HOvp3uJoobyvJjdibjIJK_FBv4O0xzylm4uXK89j5jn0CEDCxhoC8R0QAvD_BwE
Kutyagondolatok Nyomában, prof. Miklósi Ádám, Topál József, PhD
https://bookline.hu/product/home.action...