Fact Check Friday- Hagyd nyerni a kutyát!

​Régi tévhit, amely ma is tartja magát:
"A kutyát játék közben nem szabad hagyni nyerni, mert azt fogja hinni, ő az alfa."
A valóságban a játék egyáltalán nem így működik- ha az egyik félnek soha, semmilyen körülmények között nincs lehetősége nyertesként kikerülni, számára értelmetlenné válik a játék.
A kutyák játékát évtizedek óta tanulmányozza az emberiség- nagyrészt abból a célból, hogy a kutyák játékán keresztül többet tudjunk meg arról, miért játszik az ember maga is.

---

​A kutya saját szociális egységén belül elfoglalt helyét nem befolyásolja, milyen sűrűn nyer van veszít a gazdával közös játékban- azaz egyáltalán nem lesz tőle "dominánsabb" (kiváltképp mivel a dominancia nem személyiségjegy, ráadásul csak fajon belül értelmezhető) (Rooney & Bradshaw, 2002)
A kutyák játékára jellemző a gyakori szerepcsere és az önhendikep (a saját testi adottságok, fizikai képességek önkéntes, ideiglenes feladása vagy kicsinyítése a játékpartner előnyszerzése érdekében), a gyakori, rövid szünetek és a nagyon jól körülhatárolt játékjelzések pedig biztosítják a játékpartnert arról, hogy minden további viselkedéselem továbbra is játék, nem pedig hosztilis viselkedés, így őrizve meg a játék tét nélküliségét és szociális kötődéseket erősítő funkcióját (Bekoff, 2015)
Az emberrel folytatott szerepcseréken, megfelelő jelzéseken alapuló játék javítja a kutya koncentrálóképességét, készségesség tréningszituációkban (Rooney & Bradshaw, 2002);
A gyakori, emberrel folytatott, fizikai kontaktust is tartalmazó játék csökkenti az enyhe, szeparációval és egyéb szorongásokkal összefüggő viselkedéselemek megjelenését (Rooney & Bradshaw, 2003)
Az emberrel folytatott játék során erősödik a kutya-ember kötődés, mely többek között a kutya segítségkérő, az embert a problémamegoldásba bevonó viselkedéselemeinek előfordulását is növeli (Topál et al., 1997)
Játsszatok a kutyával- és hagyjátok nyerni is! A játék akkor élvezetes, ha nem despotikus: nem az elnyomást, az erőfölény vagy státusz demonstrálását szolgálja, hanem a résztvevő felek tét nélküli, kapcsolatkovácsoló szórakozását- a farkasoknál, a kutyáknál és az embereknél is.
Felhasznált irodalom
Nicola J. Rooney, John W.S. Bradshaw, An experimental study of the effects of play upon the dog–human relationship, Applied Animal Behavior Science, 2002
Nicola J. Rooney, John W.S. Bradshaw, Links Between Play and Dominance and Attachment Dimensions of Dog-Human Relationships, Journal of Applied Animal Welfare Science, 2003
Mark Bekoff, Playful Fun in Dogs, Current Biology, 2015
Topál József, Miklósi Ádám, Csányi Vilmos, Dog-human Relationship Affects Problem Solving Behavior in the Dog, Anthrozoös, 1997