 Sokszor beszélünk róla- szerencsére hazánkban is egyre többször- hogy mit nem csinálunk a viselkedésterápiában és mi nem viselkedésterápia, ugyanakkor arról is beszélni kell, hogy mi az, amit viszont csinálunk és hogy az élettani, pszichológiai, tanuláselméleti, etológiai ismereteket hogyan tudjuk használni a gyakorlatban. A mai posztban ezt a témát járjuk kicsit körbe az egyik leggyakoribb viselkedészavar, a szeparációs szorongás apropóján. Szerencsére ma már annyi technika áll a rendelkezésre- és szinte hétről hétre többel gazdagodunk- hogy ezeket egy cikkbe képtelenség lenne besűríteni, ám a repertoár allappiléreit számba tudjuk venni, még ha nem is öt perc alatt. Fontos: a terjedelmi korlátok miatt ebben a cikkben csak a leggyakoribb illetve legfőbb eszközök kerülnek bemutatásra, ettől eltérő kiegészítő technikák vagy eszközök is szükségessé válhatnak, erről azonban minden esetben érdemes kikérni az állatot ellátó terapeuta/tréner javaslatát. A gyakorlatok sikeres végzéséhez szükséges a kutya testbeszédének megfigyelése, általános pszichológiai állapotának megismerése, így minden esetben javasolt szakember segítségét kérni a terápiás terv felállításához. Bevezető-a szeparációs szorongásHabár ez a cikk nem a szeparációs szorongás etiológiáját, patológiáját szeretné kibontani, néhány szóban azért azt gondolom, érdemes foglalkoznunk azzal, mi is az a szeparációs szorongás. A tévhitekkel ellentétben a szeparációs szorongásnak nincs köze ahhoz, hogy
A szeparációs szorongás egy pszichológiai zavar, mely
Leggyakoribb tünetei úgynevezett nem-specifikus tünetek, azaz nem csak a szeparációs szorongás esetében, de más mögöttes ok miatt is megjelenhetnek:
Ezek a tünetek gyakoriak, de nem feltétlenül jelentkezik mindegyik tünet egyszerre. A fentieken túl egyéb, súlyosabb tünetekkel is találkozhatunk, mint:
Maga az elnevezés kissé félrevezető, mert itt nem csupán szorongásról, de egy intenzív fóbiás szakaszról is szó van- a fóbiás szakasz akut stressz hatására jelentkezik (gazda távozása, egyedüllét), a szorongásos szakasz pedig a krónikus stressz hatására az egyedülmaradások között jellemző- a terápia során mindkét alkotóelemet célozzuk. A viselkedésmódosítás eszközeiA krónikus stressz kezeléseA krónikus stressz figyelembevétele és csökkentése több szempontból fontos:
Környezetgazdagítás Talán a legsokoldalúbb eszköz a kezünkben az élettér változatossá, a természetes és önjutalmazó tevékenységekre alkalmassá tétele. A nyalakodás, rágcsálás illetve egyes tárgyak tépkedése nagyon jótékonyan hat a pszichés állapotra:
A táplálékfelvételt, mint környezetgazdagítási elemet érdemes külön kiemelni, két okból is:
Relaxáció Habár a relaxációról sokaknak a meditáció, a jóga jut eszébe, jelen helyzetben az élettani folyamatokat vesszük célba ezotéria nélkül. A relaxáció itt egészen egyszerűen azt jelenti, hogy az állat mind fizikailag, mind mentálisan nyugalmi állapotban van és képes is ezt megtartani változatos ingerek mellett is. A spontán relaxáció jutalmazása szolgál alapul a különböző relaxációs gyakorlatoknak azáltal, hogy elősegítjük a kutya számára a spontán pihenést- pontosabban fogalmazva megerősítjük benne a pihenés választását. Ennek legegyszerűbb módja, ha az éppen nyugalmi állapotban lévő (fekvő) kutyát spontán megjutalmazzuk, lassú, nyugodt mozdulatokkal simogatjuk (amennyiben számára ez nem averzív, nem jelent kellemetlenséget). Fontos, hogy a kutyában tudatosuljon, hogy a megerősítés nyugalmi állapotban érkezik; számára ezt az állapotot elhagyni nem kifizetődő, mivel az nem jár további pozitív következményekkel (nem kerül megerősítésre). Hasonlóan működnek az operáns és klasszikus kondicionáláson alapuló gyakorlatok. Ezek lényege, hogy a nyugalmi állapotban lévő, relaxált állat számára először kis intenzitású ingereket mutatunk be, amennyiben továbbra is relaxált marad, jutalmazunk; a testbeszéd folyamatos monitorozása mellett óvatosan növeljük az ingerintenzitást és akár a gyakorlatok időtartamát is egészen addig, amíg az ingerek hétköznapi formájukban, normális intenzitással sem késztetik a kutyát a reakciókészebb állapotba váltásra. Ezek a gyakorlatolag "hordozhatóak", azaz szinte bármilyen helyszínen tudjuk őket alkalmazni és egy sor viselkedészavar terápiájában használatosak a fajtársakkal szembeni agresszión keresztül a generalizált szorongáson és a zajérzékenységen keresztül a szeparációbal összefüggő problémákig. A relaxációs gyakorlatok egy másik csoportja a biofeedback-re azaz a testtartás és a pszichés állapot kölcsönhatásaira alapszik. Ez leggyakrabban kétféleképpen valósul meg:
Szituációs játékok- az akut stressz kezeléseA terápia központi elemei a "szituációs" játékok, melyek során imitáljuk azokat az ingereket, amelyek a kutya számára félelemkeltőek és pánikreakciót váltanak ki belőle. Ezeket a gyakorlásokat mindig úgy tervezzük meg, hogy a kutya reakcióküszöbe alatt tudjunk dolgozni- azaz csak "addig megyünk el", amíg a kutya nem kezd félni, negatívan reagálni, ad absurdum produkálni azokat a tüneteket, amelyek miatt eredetileg a gazdi a terapeutához fordult. Ezzel a technikával a kutya reakcióküszöbe fokozatosan egyre kijjebb és kijjebb tolható, mígnem egy pár órás vagy akár teljes munkanapi távolmaradás sem vált ki belőle intenzív félelmet. DeszenzitizációA deszenzitizáció, azaz érzéketlenítés célja, hogy a kutya által félelmetesnek, fájdalmasnak megélt vagy más okból kerülendő inger jelentőségét lecsökkentsük- a folyamat során az eredetileg problémás inger az állat számára jelentéktelenné, semlegessé válik. Először is nézzük meg, miért válik egyáltalán szükségessé az érzéketlenítés: A problémás inger- a szeparációs szorongás vonatkozásában a legismertebb ilyen az ajtó nyitása, de ennél enyhébb ingerek, mint a cipő felvétele, a kulcs csörgése vagy akár a reggeli kávéfőzés rituáléja is ilyen lehet- azért válik problémássá, mert az inger megjelenését mindig- de legalábbis túlnyomórészt- egy kellemetlen esemény követi rövid időn belül. A kutya rosszul általánosít, ellenben remek megfigyelő: ha az otthonról való távozás előtt mindig megjelenik egy inger- a kávéfőzés, a kabát felvétele, stb-, azt már kevés ismétlődés után is összeköti az ember távozásával, ezáltal még a valós távozás előtt, a "jósló" ingerek megjelenésekor intenzív distressz állapotot él meg- ez már a fóbiás szakasz kezdetét jelöli a legtöbb esetben. A deszenzitizáció célja, hogy ezeknek a "jósló ingereknek" a jelentéstartalmát megszüntessük. Ennek eszközei az
Gyakorlati megvalósításának első lépése, hogy meghatározzuk, mik ezek az ingerek- ehhez a kutya testbeszédét/ stresszjeleit vesszük figyelembe, melyeket videofelvételeken ill. a gazdák saját megfigyelései alapján azonosítunk. A következő lépés ezen ingerek megjelentése olyan módon, hogy az inger megjelenését megközelítőleg semmilyen pozitív vagy negatyv hatású inger ne kövesse- azaz kezdődik a gazdik végtelen Monthy Python futama, amikor fogmosás közben kulcsot csörgetnek, cipőt vesznek az olvasáshoz és kabátot a főzéshez- ebben a folyamatban a kutya újratanulja az ingerek jelentését, új asszociációk születnek. a célunk azt megtanítani, hogy
Szisztematikus deszenzitáció és ellenkondicionálásA deszenzitizálással fentebb megismerkedtünk- a szisztematikus jelen esetben azt jelenti, hogy a trigger intenzitását egy előre meghatározott módon kezdjük használni, fokozatosan, apránként növeljük a kutya reakcióinak megfigyelése mellett. A fokozatosság mellet nagyon fontos egy másik pszichológiai/tanulási folyamat funkcionális használata: az ellenkondicionálás. Röviden összefoglalva az ellenkondicionálás során egy meglévő kellemetlen asszociációt lecserélünk egy kellemesre. Ennek végcélja, hogy az ember távozása és a távozást közvetlenül megelőző események ne félelmet, hanem örömteli, bizakodó várakozást váltsanak ki a kutyából. Ehhez pár megfelelően megválasztott és időzített megerősítőket is használunk, a mely a legtöbb esetben élelem. A szisztematikus deszenzitizálás és ellenkondicionálás- azaz a szituációs játék- menete a fentiek alapján (rövid kivonat egy terápiás tervből):
PrognózisA szeparációs szorongás általában a kutyatartók és a trénerek mumusa szokott lenni, mivel terápiája hosszadalmas, rendszerint rengeteg változtatást igényel menet közben, fejlődés sohasem látványos és főleg nem egyenletes; az út sokszor visszaesésekkel és patthelyzetekkel tarkított.
Tovább nehezíti a helyzetet az a tény is, hogy a kutyatartókra elképesztő nyomás nehezedik; a terápia hosszadalmas és kimerítő, az élettér beszűkül, a gyakorlatok rendszeres elfoglaltságot jelentenek a mindennapokban. Sok esetben már csak akkor keresik fel a terapeutát, amikor a szomszédok panaszkodni kezdenek a hangzavarra, a kutya komolyabb anyagi kárt okoz a lakáson belül vay akár saját magában tesz kárt, az ilyen előrehaladottabb esetekben pedig jellemzően egyéb eszközök is szükségessé válnak (szabadforgalmú vagy vényköteles szorongáscsökkentők, gyermekrácsok, stb.). A lassú fejlődés és a szinte állandó konfliktusok a lakóközösséggel vagy a családon belül gyakran ahhoz vezetnek, hogy a kutyatartók lemondanak a kutyáról, az állat menhelyre kerül; más esetekben a gazdák egyszerűen feladják és megpróbálják kitartó, intenzív büntetéssel megoldani a helyzetet, ami tovább ront a kutya állapotán és egyéb viselkedészavarokhoz is vezethet. Mindennek ellenére a szeparációs szorongás az egyik legjobb prognózisa rendelkező viselkedészavar; megfelelően kivitelezett terápia, kellő mennyiségű befektett munka és idő mellett a siker 80-90%-os, így dacára annak, hogy az egyik legnehézkesebb terápiás munka, ugyanakkor hosszútávon az egyik legsikeresebb is.
1 Comment
|
archív
August 2023
kategóriák
All
|
RSS Feed
Proudly powered by Weebly