Dezső- eszközök a shut down terápiájában

• Sajnos az esetleírásokkal mindig le vagyok maradva, de Dezsőnek mindenképpen szerettem volna szentelni egy hosszabb-rövidebb posztot, mivel sok tanulsággal szolgálhat- nekem legalábbis a shut down mindig tanulságos. Számoma ez az egyik legnehezebben navigálható terület, két okból:
  
• egyrészt meg kell birkózni a gazdik sokszor végtelen csalódottságával, meg kell szerettetni velük az apró sikereket és meg kell tanulniuk örülni minden apró változásnak;
• másrészt pedig sokszor nem éppen kézreálló kreativitást igényel a terápia megtervezése a rendelkezésre álló eszközök, viselkedések, megerősítési opciók hiánya miatt (arról nem beszélve, hogy ezeket mind az adott család körülményeire is kell szabni, ennek hiányában mind a kutyát, mind a gazdit könnyen kudarcra ítéljük).

---

Nehéz gyermekkor

Dezsőt gazdái októberben fogadták örökbe a Noé Állatotthon Alapítványtól. A körülbelül 5 éves Dezső a menhelyen élte le élete nagy részét; ​gazdái elmondása szerint a menhelyen ő volt a kennel legvisszahúzódóbb kutyája, bátortalan, félénk kutyának ismerték meg látogatásaik alatt. Extrovertáltabb, bátrabb kenneltársai sokszor elnyomták, Dezső ritkán jutott szóhoz mellettük, legyen szó a kényelmes kutyaházról vagy a látogatók figyelméről.

Dezső gazdái, Móni és Jani ezzel mind tisztában voltak és a menhely is korrektül tájékoztatta őket arról, hogy Dezső sok türelmet és munkát igényel majd, amíg megtanul teljes életet élni- a menhelyről az új otthonba való költözés azonban így is váratlan fordulatot hozott Móniék számára.

A kezdetek

A visszahúzódó, bátortalan, de kedves kiskutya a költözést követően megszüntette a kommunikációt a világgal- a nap minden percét a búvóhelyén töltötte, gazdái közeledésére remegéssel, teljes lefagyással reagált, ételt nem hogy kézből nem fogadott el, de egyáltalán nem evett, amíg bárki a közelében volt. Sajnos ezek a tünetek nem enyhültek néhány nap múltán sem, a kutya emocionálisan teljesen bénult, apatikus volt.
Móniék hatalmas feladattal kerültek szembe: első közös kutyájuk érkezésével az önfeledt játék és vidám séták helyett hirtelen fejest kellett ugraniuk a kutyaviselkedésbe, annak is a buktatókkal, zsákutcákkal tarkított részébe, mégpedig az úgynevezett shut down kutyák viselkedésébe. ​

Lassú javulás

A shut down terápiájában a prognózis felállítása nem egyszerű feladat- a javulás mértéke és az ehhez szükséges idő rengeteg tényezőtől függ és nyugodtan kijelenthetjük, hogy- csakúgy mint a legtöbb mentális zavar esetében- nincs két egyforma kutya és két egyforma terápia.
Három hét elteltével az alábbi változásokat tapasztaltuk:

• otthonában elfogadja a nagy értékű élelmet gazdái kezéből 
• amenyiben gazdái megfelelő mennyiségű de-eszkaláló jelet használnak (test elfordítása, guggolás, távolságnövelés, a szemkontaktus kerülése, fej elfordítása), kültéren is elfogadja  a földre dobott és a kézből kínált élelmet
• önállóan, saját lábán hagyja el a lakást és lép be oda

Habár ezek első olvasatra apró sikereknek tűnnek csupán, egy traumatizált vagy pszichológiai sérülést szenvedő állat esetében hatalmas változást jelentenek. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a valódi viselkedésmódosítás és terápia kizárólag akkor kezdődhet meg (pl. ellenkondicionálás vagy deszenzitizálás), ha legalább minimális mértékben sikerül az állat bizalmába férkőzni  és ha az állat stressz szintjét sikerül annyira lecsökkentenünk, hogy elfogadjon "hagyományos" megerősítőket, mint az étel, verbális dícséret és a simogatás.

Okok

A shut down

A shut down állat (vagy ember- gyakran megfigyelhető a jelenség elhanyagolt és/vagy bántalmazott gyerekeknél is) emocionálisan teljesen érzéketlennek tűnhet; a külvilágra látszólag nem vagy csak rendkívül minimálisan reagál, aktívan használt viselkedéskészlete  jól láthatóan redukálódik arra a néhány viselkedéselemre, amelyek endogén, nem tanult elemként jelennek meg.

A(z emocionális) shut down akkor alakul ki, ha a kutya intenzív distressznek van kitéve akár hosszabb, akár rövidebb ideig- itt fontos megjegyezni, hogy azt, mi az “intenzív”, azt a distressz elszenvedője, azaz a kutya dönti el, nem pedig mi, akik csak szemlélők vagyunk- az érzelmi bénultság kialakulása pedig nagyban függ a kutya:

• szocializációjától
• alaphabitusától
• idegrendszeri sajátosságaitól (öröklött és szerzett tulajdonságok)
• mentális rugalmasságától.

Egy csupa adaptív, jól működő megküzdési mechanizmussal rendelkező, érzelmileg rugalmas állat (vagy ember) nem ugyanazokat a dolgokat fogja intenzív stresszként megélni, mint egy alapvetően is szorongó, neurotikus állat.

A shut down egy hiperintenzív, maladaptív stresszreakció. Az állat olyannyira nem képes megbirkózni az őt érő vélt vagy valós fenyegetéssel, hogy emocionális és kognitív értelemben megbénul-nem képes objektíven felmérni a környezetét és a fenyegetés valós mértékét, kizárólag annak elkerülésére ill. a pszichológiai integritásának megőrzésére tud koncentrálni és ami további problémát okoz, hogy a tanulási képességei rendkívüli módon korlátozottá válnak (ennek elsődleges oka, hogy a tanulási folyamatokért felelős cerebrum helyett az agy amygdalának nevezett területe válik aktívvá, amely a vészreakciókat irányítja).
A shut down-hoz vezető distresszt sokminden kiválthatja:

• leggyakrabban bántalmazás következtében alakul ki (ezesetben legtöbbször tanult tehetetlenséggel együttesen),
• más esetekben  nem-fizikai trauma (gazda elvesztése, menhelyre kerülés, haláleset, stb.)
• a Dezsőhöz hasonló, pszichikailag törékeny állatok esetében pedig a körülmények hirtelen, az állat számára nem kontrollálható változása is kiválthat ilyen szélsőséges reakciót.

​Tanult tehetetlenség

A tanult tehetetlenség szinte mindig együtt jár az emocionális shut down-al, ám nem keverendő össze azzal- nem minden shut down kutya esetében beszélhetünk tanult tehetetlenségről is.
A tanult tehetetlenség szinte kizárólag akkor jön létre, ha az állatot sorozatosan éri olyan fájdalmas vagy fenyegető inger,

• amely elől nem tud kitérni,
• megjelenését nem tudja gátolni, befolyásolni,
• a kiváltó okot az állat nem érti, így megszüntetni sem tudja. 

Az az állat, aki sorozatos, időbeni megjelenésében változó, elkerülhetetlen büntetést (fizikai vagy emocionális fájdalmat) él át, egy idő után nem fogja aktívan elkerülni a fájdalmas ingert, mitöbb, látszólag érzéketlenné válik arra, katatón-jellegű állapotba kerül, viselkedéséből kivész a kezdeményezési hajlandóság, viselkedéskészlete kritikusan leredukálódhat az alapvető viselkedésekre (táplálékfelvétel, ürités, alvás, stb-sok állat esetében jelentkezik anorexia, azaz a táplálékfelvétel megtagadása is)  (Selinger & Maier, 1979). A tanult tehetetlenség kapcsán fontos megjegyezni, hogy megjelenése, súlyossága, a viselkedések redukciója egyedenként rendkívül különböző lehet, a kutyakiképzésben pedig a tanult tehetetlenséget, amely egy rendkívül káros jelenség, gyakran keverik össze a sikeres “leszoktatással”, azaz a sikeres büntetés alapú tanulással (Shawn & Martin, 2015).

A terápia megtervezése

Dezső esetében a terápia kezdeti szakasza rendkívül nehézkesnek bizonyult és bizonyul. A shut down kutyák esetében a terapeutának és a gazdiknak is tudomásul kell venni, hogy mielőtt nekiállnánk a kutya viselkedését módosítani, először a mentális állapotát kell annyira optimalizálni, hogy egyáltalán bármit tanítani tudjunk, kondícionálni tudjunk pozitív élményeket a gazdáival, környezetével kapcsolatban.
Azok az állatok, akik tanult tehetetlenségtől szenvednek, mindenek előtt újra meg kell tanulják, hogy viselkedésükkel, cselekedeikkel képesek befolyásolni a környezetüket, hogy viselkedésüknek van funkciója.
Dezső esetében a hagyományos megerősítők, mint a szociális közelség, a dícséret, érintés stb. kimondottan félelmetesnek bizonyult a számára, így a terápia első szakaszában meg kellett találnunk és kreatívan alkalmaznunk azokat a funkcionális megerősítőket, amelyekkel dolgozni tudunk (pl. a távolság növelése) és azokat a tevékenységeket, amelyek a kutya számára önjutalmazóak és automatikusan építik a  pszichológiai rugalmasságát és önbizalmát.

Árvízvédelem

Mivel dezső alacsony ingerkörnyezetben élte le az élete nagy részét és feltehetőleg habituációs képességei is korlátozottak a hiányos szocializáció hatására,  nehezen birkózik meg új ingerekkel, ezt pedig kiemelten fontos figyelembe venni a terápia megtervezésekor.

A flooding, azaz ingerelárasztás az a folyamat, amely során az állatot oly módon tesszük ki a számára félelmetes ingernek, hogy az teljes (vagy éppen eltúlzott) intenzitással jelenjen meg a számára és semmilyen módon ne tudjon elmenekülni előle, majd egyszerűen megvárjuk, míg már nem reagál rá (Lindsay, 2001) - a hagyományos kutyakiképzésben ill. az átgondolatlanul kivitelezett “szoktatásban” (pl. rettegő kölyökkutya behelyezése egy 10 fős kutyaoviba, félős kutya beszállítása és benttartása a liftben, félelemagresszív kutya csoportba behelyezése több felnőtt kutya közé, majd “rájuk hagyás”)  nagyon gyakran talákozunk ezzel a módszerrel, amelynek azonban komoly buktatói vannak:

• egyrészt nem garantált, hogy a kutya reakciói az averzív triggerrel szemben valóban megszűnnek rövid- vagy hosszútávon,
• másrészt az sem, hogy a reakciók megszűnése nem a tanult tehetetlenség vagy a mentális/szenzoros  kimerülés hatására szűnnek meg,
• sem pedig az, hogy a reakciók kialvása helyett a kutya nem éppen szenzitizálódik, azaz még érzékenyebb lesz az adott ingerre.
  

 A másik probléma, hogy az az állapot, amelybe ilyen esetbe a kutya kerül, nehezen fér bele a szakmai etika keretrendszerébe: az állat ilyen esetekben rendkívül intenzív rettegést, pánikot, akár halálfélelmet él át, amely nagyon gyakran testi tünetekben is megnyilvánul (remegés, hányás, bevizelés, önkéntelen bélsárürítés, nyálzás, sírás, sikítás, agresszió, az állat testi épségét veszélyeztető menekülési kísérletek vagy akár öncsonkításig fajuló kompulzió). (Overall, 2013) 

​Dezső esetében ahhoz, hogy elkerüljük az ingerelárasztást, gazdáinak nagyon rövid idő alatt nagyon sokat kellett tanulni a kutyák testbeszédéről és meg kellett tanulniuk minden egyes interakció alkalmával monitorozni Dezső testbeszédét:

• a kutya által mutatott stresszjelek eszkalálódása jelzi számunkra, hogy Dezső egyre kényelmetlenebbül érzi magát és ha nem változtatunk a kritériumokon, létrejöhet az ingerelárasztás;
• ​Dezső gazdái kerülik az összes olyan interakciót, amellyel még nem tud megbirkózni, ha pedig a stresszjelek eszkalálódását érzékelik, megszüntetik az adott helyzetet, ha lehetőségük van rá;

• azokat az interakciókat, amelyek elkerülhetetlenek (szobába belépés, felemelés vizsgálathoz vagy nem elkerülhető elmozdításhoz) egyrészt low stress-technikákkal (rapid deszenzitizáció, graduális érintés, stb.), másrészt minél rövidebb ideig gyakorolják.

Környezetgazdagítás

A környezetgazdagítás, mint az életminőséget javító gyakorlat eredetileg az állatkerti ill. vadállatgondozási területekről nőtte ki magát:

• az állat proaktív módon kiélheti természetes viselkedéselemeit (több más mellett például ilyen  az ásás, gyűjtögetés, a zsákmány aprítása, a környezet felfedezése, stb),
• változatos és minőségi mentális stimulációt biztosít az állatnak,
• képessé teszi az állatot a választásra és lehetővé teszi a kényszermentes, önkéntes elfoglaltságok gyakorlását.

A környezetgazdagítás minden egyes esetnél lenyűgöz valamilyen módon: amennyire egyszerűnek és jelentéktelennek tűnik, annyira sokoldalú és hatékony. Utóbbi jellemzői éppen- a szó biológiai értelmében- primitív működési elvein alapszanak; a nehézségi szint szinte végtelen csökkentési vagy növelési lehetőségével a kutya képességeinek, igényeinek megfelelő feladatot tudunk prezentálni, elősegítve az agy jutalomközpontjának szinte folyamatos stimulációját.
A megfelelően megtervezett környezetgazdagítás és interakció-elősegítés endogén folyamatokra alapszik, elsősorban a SEEK-rendszer stimulációjára (Panksepp, 2005). A tevékenység körüli sikerélmény, az élelemhez önerőből való hozzájutás, a környezeti elemekkel való interakciók önjutalmazó tevékenységek, amelyek potens eszközök a szuboptimális agykémia és agyi aktivitás helyrebillentésében. A krónikus szorongó kutyák esetében egyes agyterületeken jelentős dopamin-depriváltság figyelhető meg (Ha & Campion, 2018), az élelemszerzés, a foraging pedig dopaminerg és endorfin-moduláló hatást vált ki, így teremtve ideálisabb állapotot a stabil tanuláshoz és az önkéntes explorációhoz (Bender & Strong, 2019).


A gazdagítás másik nagyon fontos jellegzetessége, hogy a kutya a környezettel való interakciókért, feladatvégrehajtásért pontosan, gyorsan és bőségesen jutalmazható fizikai kontaktus és szociális presszúra nélkül, bizonyos ingerekkel kapcsolatban (pl. zaj, különböző felületek, taktilis stimuláció) az ember szoros közelsége nélkül, önmegerősítő módon ellekondicionálható, deszenzitizálható, a kritériumok óvatos, fokozatos növelésével pedig mindennapi, nem-művi tevékenységekbe is bevezethetővé válik a kutya.

Az olyan kutyáknál, akik nem képesek tolerálni az emberi közelséget, a terápia kezdetén ez a terapeuta rendelkezésére álló szűkös eszköztár központi eleme.

Dezső esetében a környeztgazdagító játékok használata és a gazdik türelme, a kutya szociális averziójnak és testjeleinek figyelembe vétele együttesen azt eredményezte, hogy a terápia első másfél hetében Dezső már képesnek bizonyult akkor is felvenni táplálékot, ha gazdái vele egy szobában tartózkodtak (vacsoráját is gyakrabban, szívesebben fogadta el már kézből). A terápia harmadik hetében áttörésként Dezső kültéren képessé vált felvenni és elfogyasztani a földre dobott táplálékot (Treat n Retreat-alapok), mitöbb, a neki oldalt álló vagy vele sréhen szemben álló, interspecifikusan is értelmezhető nyugtató jeleket használó gazdáktól (fej és test elfordítása, szemkontaktus kerülése, guggolás, stb) kézből is elveszi az ételt.

Kilátások

​A terápia ezen a ponton nem áll meg . Reményeink szerint most kezd majd valamelyest felgyorsulni a folyamat, mivel a kevés funkcionális megerősítő (gazdáktól való távolodás lehetősége, elbújás lehetősége) mellé sikerült felépítsünk egy univerzálisabban is alkalmazható megerősítőt (táplálék), amellyel hatékonyan tudunk kondícionálni.

A tervek szerint a továbbiakban a terápia legfőbb alkotóelemei

• Treat n Retreat gyakorlatok (motivációs konfliktus elkerülése),
• Egyelőre korlátozott, nem szoros szociális kontaktus felépítése,
• további stresszcsökkentés (klasszikus kondíconálás, klasszikus elenkondícionálás),
• későbbiekben mat training,
• relaxációs protokollok (RRR, klinikai relaxációs protokoll)
• pozitív megerősítésen alapuló operáns tanítás (rövid fizikai kontaktust igénylő feladatok (targeting), check-in, szemkontaktus önkéntes felvétele, stb.))

lesznek a jövőben.

Móni és Jani minden elismerést megérdemel, fantasztikus munkát végeznek Dezsővel és ritka türelemmel, kitartással, empátiával állnak a helyzethez.

Köszönöm nekik az engedélyt a fotók és Dezső történetének felhasználáshoz!

Felhasznált irodalom

Emily Weiss, Heather Mohan-Gibbons, Stephen Zawistowski, Animal Behavior for Shelter Veterinarians and Staff, Wiley-Blackwell, 2015
Martin E.P. Seligman Steven P. Maier, Alleviation of Learned Helplessness in the Dog, Journal of Abnormal Psychology, 1979
Julie K. Shaw, Debbie Martin, Canine and Feline Behavior for Veterinary Technicians and Nurses, Wiley, 2015
Karen Overall, Manual of Clinical Behavior Medicine for Dogs and Cats, Mosby, 2013
Allie Bender, Emiliy Strong, Canine Enrichment for the real World, Dogwise Publishing, 2019
Jaak Panksepp, Affective Neuroscience: The Foundations of Human and Animal Emotions, Oxford University Press, 2005
James C. Ha, Tracy L. Campion, Dog Behavior: Modern Science and Our Canine Companions, Academic Press, 2018