 Még mindig nagyon elterjedt nézet, hogy a szeparációs zavarok elsőszámú (go-to) megoldása a szobaketrec alkalmazása. Az indoklás nagyon változó, de a legtöbbször a “kutya kotoréklakó állat”, a “ketrecben biztonságban érzi magát”, “így nem fog rombolni” magyarázatokkal találkozunk, sok helyen pedig különösebb indoklás nélkül kerül alkalmazásra, mint a szeparációs zavarok csodaszere. Ebben a cikkben viselkedésmechanikai és pszichológiai szempontból igyekszünk körüljárni, hol a helye a szobaketrecnek egy kutya életében és miért érdemesebb kihagyni a szeparációs zavarok tréningjéből, semmint ráalapozni egy terápiát. Fóbia, szorongás és a többiekAhhoz, hogy rálássunk, valójában hogyan hathat a szobaketrec a fennáló problémára, először körül kell járnunk, mi a viselkedészavar kiváltó oka.Habár a szeparációs zavarok “leánykori nevében” szorongásról beszélünk, nem teljesen erről van szó. Függetlenül a kezdeti háttértől (félelem, frusztráció vagy akár unalom!) a jelentkező tünetek és a viselkedést befolyásoló külső tényezők alapján is sok esetben inkább fóbiáról beszélünk. A fóbia olyan szorongásos zavar**, melynek eredményeképpen az egyén extrém mértékű, irracionális félelmet él át egy adott szituációval, hellyel, tárggyal vagy személlyel kapcsolatban. A fóbiás epizód előfeltétele, hogy az egyén valamilyen módon kontaktusba kerüljön a fóbia tárgyával, azaz lássa, hallja, valamilyen módon érzékelje. Ha megnézünk egy tipikus folyamatábrát az első expozíciótól kezdve a fóbia kialakulásáig, az valahogy így néz ki:  A fóbia ebben az esetben valójában egy eredetileg adaptív reakció egy, az állat számára fenyegető, félelmetes, saját megítélése szerint sérülésveszélyes helyzetre. Mivel a helyzet ismétlődik és minden ismétlődés esetén megjelenik a (szubjektíven!) súlyos veszélyhelyzet, az idegrendszer egyre intenzívebben, egyre korábban próbálja elhárítani a vészhelyzetet, egyre extrémebb viselkedések jelennek meg a súlyos krízis elhárítása érdekében: ez maga a fóbia, ami a helyzet súlyossága miatt gyorsan fixálódik és mindaddig fenn is marad, amíg a távozással kapcsolatos élmény meg nem változik (változtatik..). Tehát az alaphelyzet adott: a kötődési figura (gazdi) távozása, illetve a távozást megelőző jelek kiváltják a kondicionált pánikreakciót. A fóbiás epizódok közben szinte minden esetben megjelennek önmegerősítő, a nyugalmi állapotot ill. a pánik csökkentését célzó viselkedések, mint a nagymotoros (futás, járkálás) és a finommotoros mozgás (rágás, nyalakodás, szaglászás, öngondozás, stb), valamint a természetesen megjelenő, a kijutást, szubjektív kontroll visszaszerzését célzó viselkedések (ajtófélfa vagy ajtó, ablakpárkány kaparása, rágása). Ezek a viselkedések mind arra irányulnak, hogy az állat pszichológiai teljesítőképességét növeljék, a helyzetet kibírhatóvá tegyék: a rágás és a járkálás, az öngondozás például rövid idejű nyugtató hatással bír, míg a kijáratok körüli rombolás és az éles vokalizálás a kijutást célozzák: vagy a gondozó jön vissza a segélykérő hangokra, vagy a kutya szabadul ki valamilyen módon. Nem szabad elfelejteni, hogy a viselkedés soha nem vákuumban létezik: minden viselkedésnek van kiindulópontja és végpontja és minden egyes viselkedés funkcióval rendelkezik! A ketrecMost hogy megnéztük, mi az a fóbia és miért jelennek meg a kapcsolódó viselkedések, nézzük meg, hogyan befolyásolja ezt a ketrec. A szobaketrec zárt állapotában alapvetően a szabad mozgás korlátozását jelenti, az állatnak a mozgásra, a fajra jellemző viselkedések kivitelezésére csak egy adott, nagyon kis méretű helyen van lehetősége (vagy éppen nincs). Azt érdemes tisztáznunk, hogy a ketrecben tartás soha, semmilyen állat számára nem természetes vagy magától értetődő élettér (az is valid kérdés, hogy valójában tud-e kellemes lenni, vagy csupán elviselhető/kevésbé zavaró). A szabad mozgás megakadályozása, a helyhez kötöttség számos ideiglenes pszichés változást eredményez, ezek közül a legfontosabb a szubjektív kontrollérzet elvesztése: az állat nem határozhatja meg saját maga, mikor és hogyan mozog, a ketrecben tartózkodás mikor kezdődik és meddig tart, azaz a helyzetben benne van, de annak időtartamára és körülményeire semmilyen ráhatással nincs. Az állatot egyszerűen fizikailag elkülönítjük, leválasztjuk, korlátozzuk. Ezen a ponton két problémával is szembetaláljuk magunkat: az egyik, hogy a ketrecben sok önmegerősítő (önnyugtató) viselkedés ellehetetlenül (pl. járkálás, helyiségek ellenőrzése, kijáratok ellenőrzése), a másik, hogy egy olyan helyzetben, melyben a szubjektív kontrollérzet megszűnése az egyik fő probléma, további kontrollt vonunk el a kutyától az izolációval. Innentől igen szerteágazó, mi történhet. Mivel a kutya a szeparáció mellett a fizikai korlátozottsággal is kénytelen megküzdeni, ezek összeadódhatnak és nagyon sok esetben még intenzívebb reakciókkal szembesülnek a gondozók: a kutya korábban vagy hangosabban, tovább vokalizál, a boxot eltöri, a rácsokat elhajlítja, sok esetben saját magának is sérülést okoz (letört fogak, karmok, de nem ritkák az ennél súlyosabb sérülések sem). Sokan számolnak be arról, hogy a kutya a ketreccel együtt közlekedik a lakásban, akár szobákon át is, a ketrecbe különböző anyagokat, tárgyakat rángat be és tép szét. Ezeknek a viselkedéseknek pontosan ugyanaz a motivációja, mint az eredeti szituációban jelentkezőknek: minél hamarabb kijutni a fenyegető helyzetből és minél gyorsabban megszabadulni a súlyos félelemtől. Itt szintén fontos figyelembe vennünk, hogy minden distresszből fakadó viselkedés valójában a pszichés és fizikai homeosztázis, azaz alap nyugalmi állapot elérését célozza, nincs ez másképp ebben az esetben sem. A kutya azért mutat viselkedéses tüneteket, mert meg akarja szüntetni a biológiailag hátrányos helyzetet. Mivel a szeparáció és a mozgáskorlátozás okozta kontrollvesztés együttesen még fenyegetőbb helyzetet hozhat létre, a felvett viselkedések ennek megfelelően intenzívebbek is lehetnek. Szobaketrec, mint "safe place"Első ránézésre árnyaltabbnak tűnik a helyzet abban az esetben, ha a kutyát előzetesen szobaketrechez szoktatjuk. A szoktatás ideális esetben pozitív élmények kondicionálásával történik: a ketrecbe belépés, az ott tartózkodás kellemes dolgokhoz juttatja hozzá a kutyát (ez a kutya preferenciáitól függően lehet játék, élelem megszerzése a ketrecben, dícséret, stb, de lehetnek funkcionális megerősítők is, mint a visszavonulás, nyugodt pihenőhely elérhetősége), az időtartam növelésével és az ajtó bezárásával, azaz a szabad mozgás tényleges korlátozásával, a frusztrációtűréssel azonban minden esetben külön kell foglalkoznunk. Kutyától, ráfordított időtől és választott tréningmetódustól függően maga a boxhoz szoktatás heteket, de nem ritkán hónapokat is igénybe vehet. A probléma, hogy pusztán az, hogy a kutya “megszokta” a ketrecben való tartózkodást általunk választott ideig (azaz már nem mutat ellenállást), egy teljesen más jellegű tréning, más kontextussal, más céllal. A valódi, másik kontextusban jelen lévő fóbiára semmilyen hatással nincs. A valódi fóbia kiváltó ingere (a kötődési figura távozása) fennmarad, amelyet a kutya a távozás körüli jelek alapján akkor is érzékel, ha adott esetben a vizuális kontaktust is meggátoljuk (pl. letakart vagy más szobában elhelyezett ketrec), így a fóbia a kutya elhelyezésétől függetlenül aktiválódik. Leegyszerűsítve: hosszú időt töltöttünk a ketrechez szoktatással, de semmit nem tanítottunk a kutyának azzal kapcsolatban, hogyan kezelje, ha elmegy a gondozója. A kutya lehet, hogy megtanult bemenni a boxba és ott is maradni, de nem sajátított el új, az alapprobléma szempontjából releváns képességeket. Azaz megtanítottunk egy új viselkedést a ketreccel kapcsolatban, de egyáltalán nem érintettük a gondozó távozására adott érzelmi reakciót. MaszkolásA szeparációs zavarok felmérésekor és kezelésekor alapvető, hogy helytálló információink legyenek arról, a kutya milyen ingerekre hogyan reagál. Ezt legpontosabban akkor tudjuk megfigyelni, ha a kutyát (a lakáson vagy adott helyiségen belül) szabad mozgásában, külső behatás nélkül tudjuk megfigyelni. Amennyiben a kutyát ketrecbe zárjuk, megváltoztatjuk az alaphelyzetet, így a reakciók is megváltozhatnak. A szabad felmérésekben nagy jelentőséggel bír például, hogy a kutya mikor érzi szükségét annak, hogy a kijárathoz menjen, ott mennyi időt tölt, a lakásban mennyiszer, mennyi ideig és milyen tempóban mozog- mindezeket egy ketrecbe zárt kutyánál nincs lehetőségünk megfigyelni. A kutya vagy megpróbálja tartani a ketrechez kötődő tanult viselkedést (nem áll ellen), amíg bírja, majd a pánikküszöb átlépésekor akár egyértelmű előjelek nélkül aktiválódik a fóbiás epizód, vagy a bezártság miatt olyan reakciók is megjelennek, amelyek szabad mozgásban nem jelentkeznének. Ez maszkolhatja a terápia kiindulási pontját (túl alacsony vagy túl magas kezdő kritériumok) és tempóját (túl nagy vagy túl apró kritériumnövelések). A szeparációs zavarok esetében a ketrecnek tehát több hátulütője is van:
A ketrec valódi funkciójaA szobaketrec/box használata fentiektől függetlenül nem ördögtől való, sőt, más kontextusban kimondottan hasznos lehet és érdemes fokozatosan, türelemmel hozzászoktatni a kutyát. A boxnak az élet más területein óriási haszna lehet, még akkor is, ha nem tervezzük a kutyát egyébként boxban bármennyi ideig tartani:
A ketrec alapvetően időleges elkülönítésre remekül használható, de nem alkalmas:
De működött?Jogosan merül fel a kérdés, mi állhat azoknak az eseteknek a hátterében, mikor állítólag működött a ketrecbe zárás. Gyakran látni olyan rövid beszámolókat (kommenteket) az interneten, hogy a lakásban egyedül hagyva rágcsáló, bepisilő kutya esetében a boxba zárás megszüntette a problémát. Anélkül, hogy ezeknek az eseteknek a hátteréről információt szereznénk, egyetlen dolgot tudunk kijelenteni: hogy az alapproblémát valószínűleg nem fóbiás epizód okozza, a nem kívánatos viselkedések hátterében más áll(t). A szeparációs zavarok tünetei nem-specifikusak, azaz nem kizárólag akkor jelentkeznek, ha a fóbia fennáll, más esetekben is tapasztalhatjuk őket, sőt, a megfelelő kontextusban és intenzitással szinte mindegyik normális viselkedésnek minősül. Az alábbi lista csak néhány példa arra, miért “szüntetheti meg” (pontosabban időszakosan gátolhatja) a kellemetlen viselkedéseket a box: Rágcsálás: fakadhat unalomból vagy lehet életkori sajátosság, de okozhatja gyomorbántalom, szájüregi fájdalom is. Amennyiben a kutyát boxba zárjuk, a tárgyak rágcsálása fizikailag gátlásra kerül (ám jellemzően máskor ugyanúgy jelentkezik). Bepiszkítás: Ennek hátterében állhat fiziológiai jellegzetesség vagy hiányos szobatisztaság, jelölés is. A legtöbb kutya, aki fizikailag képes visszatartani a vizeletét és bélsarát adott ideig, mindent megtesz, hogy ne saját maga alatt végezze az ürítést, ehhez megfelelő, távolabbi helyet keres. A box ezt megakadályozza, így a kutya visszatartja a vizeletet és bélsarat, ha képes rá. Counter-surfing, étellopkodás: Amennyiben a kutya számára csábító ételt vagy tárgyakat elöl hagyjuk, ezek jellegüknél fogva érdeklik a kutyát, megszerzésük pedig önmegerősítő. A szobabox a megszerzést meggátolja, a tárgyakat elérhetetlenné teszi. Vokalizáció: Amennyiben a kutya az ajtó előtti mozgásra, hangokra, folyosói zajokra jelző vokalizációval reagál (ez egy sok lakásos társasházban akár állandó is lehet), a box távolabbi elhelyezése, másik szobában való felállítása mérsékelheti a jelző ugatást, mivel a kutya nem, vagy sokkal kevésbé hallja a zajokat és érzékeli a mozgást Természetesen az említett internetes beszámolóknak sem a hátterét, sem a hitelességét nem tudjuk ellenőrizni, így alapozni sem lehet rájuk a saját megoldásunkat. Az is elképzelhető, hogy teljesen más jellegű probléma állt a gátolni kívánt viselkedések hátterében, mint amik itt felsorolásra kerültek, ám ezekkel valószínűleg a beszámolókat megosztó gondozók sincsenek tisztában. KonklúzióA szobaketrecnek megvan a maga helye a kutyatartásban és megfelelő helyzetekben sok kutya önként választja a nyitott boxban való pihenést, több kutyás vagy kisgyermekes háztartásokban pedig menedzsment jelleggel kimondottan előnyös lehet. Ettől függetlenül a ketrec nem egy mindenre jó csodaszer. A gondozó távozásával járó pánikot, a szükségszerűen megjelenő kijutási kísérleteket és distressz-viselkedéseket nem gátolja meg- nem is célja. Amíg az idegrendszer számára nem tanítjuk újra a távozásra adott reakciót, amíg nem tanítjuk meg a kutyát nem félni, addig összesen annyit tudunk elérni, hogy a kutya nem a boxon kívül, hanem a boxon belül fog pánikolni, potenciálisan veszélyt jelentve magára. A fóbiák kezelésének módja elsősorban a célzott pszichoterápia/viselkedésmódosítás. Ez önmagában is időigényes, monoton és kimerítő, így alaposan meggondolandó minden esetben, milyen kiegészítő elemeket kezdünk használni, ha használunk egyáltalán. A szeparációs zavarok terápiájában érdemesebb olyan indirekt eszközöket felhasználni, melyeknek van igazolható terápiás értéke és mind a kutya, mind a gondozó számára hangulatjavítóak, szorongáscsökkentőek. A megfelelő játék, életkornak, habitusnak, testfelépítésnek megfelelő mozgás, a kreativitást, problémamegoldást segítő tréningezés, az együtt töltött minőségi idő valóban képes támogatni a terápiát anélkül, hogy további bonyodalmakhoz vezetne. Felhasznált irodalomhttps://www.petmd.com/dog/conditions/behavioral/c_dg_fears_phobia_anxiety https://baypathhumane.org/bringing-hope-for-separation-anxiety https://dogbehavior.it/dogbehavior/article/view/121 https://spiritdogtraining.com/behavior/crate-training-separation-anxiety/ https://askvet.app/separation-anxiety-in-dogs-2/ https://sci-hub.se/https://doi.org/10.1016/j.cvsm.2017.12.005 https://www.dovepress.com/canine-separation-anxiety-strategies-for-treatment-and-management-peer-reviewed-fulltext-article-VMRR https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8479053/ https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0195561608001125 https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0195561608001125 https://www.petmd.com/blogs/purelypuppy/lradosta/2012/apr/safe_places_and_confinement_anxiety-14090 McMillan, Franklin D., Mental Health and Wellbeing in Animals, CABI International, 2020 Panksepp, Jaak, Affective Neuroscience: The Foundations of Human and Animal Emotions, Oxford University Press, 1998 Appleby, M.C, Olsson, I.A.S, Animal Welfare, CABI International, 2018
1 Comment
|
archív
August 2023
kategóriák
All
|
RSS Feed
Proudly powered by Weebly