állatpszicho 101: az operáns tanulás

Kértétek, hát itt van! A mai Állatpszichoban megpróbálunk titeket a lehető legrövidebben bevezetni az operáns tanulás világába.
A kifejezés ismerős lehet, de mint sok minden más a viselkedéstudományban vagy pszichológiában, ez is kicsit félelmetesnek hangzik, pedig nem az: mindannyian így működünk, a társadalom működését is nagyban meghatározzák az operáns kondicionálással járó jutalmak és büntetések.

---

Azért dolgozunk, mert fizetést kapunk érte,
azért tanulunk, mert dicséretet kapunk érte,
azért öltözünk szépen, hogy csodáljanak minket,
azért vigyázunk a lépcsőn lefele, mert ha nem vigyázunk, leesünk a francba.
A kutya azért ül le, mert jutalmat kap érte,
azért bolondozik, mert nevetünk rajta.
azért jön vissza hívásra, mert értékesebb a vele járó jutalom, mint a környezeti megerősítők,
azért nem zabálja fel a macskakakit, mert az ezt követő büntetés rosszabb, mint amennyire megerősítő a macskakaki megevése...
...és itt akkor megint elkezd bonyolódni a helyzet.
Habár az operáns tanulás első leírásait Thorndike-nak köszönhetjük, a munka oroszlánrészét, azaz a kontingenciák, a működési mechanizmusok és a következmények feltárását B.F. Skinner vette a nyakába. Munkássága megkerülhetetlen lett: manapság az oktatásban, a munkahelyeken, a gyereknevelésben, a pszichiátriában, a szociológiában, de még a KRESZ-ben is jelen van, nem beszélve a kutyák képzéséről.
A téma akkora, hogy egy posztba biztosan nem fér bele minden: a megerősítési és büntetési kontingenciák, a megerősítési ütemtervek és az operáns (M)ABC majd kapnak egy külön posztot, ma kezdjük el az elején. Így is elég vaskos anyag lesz, gyűrjétek fel az ingujjat.
Fun Fact: Skinner rávett egy galambot, hogy 10 000-szer megnyomjon a csőrével egy lemezkét egyetlen megerősítőért, de erről majd később.