Tanuláselmélet-minisorozat I.: A klasszikus kondícionálás

A klasszikus, másnéven reszpondens (vagy 1-es típusú) kondícionálást először Ivan Pavlov írta le az 1890-es években; közismertebb neve, a "pavlovi reflex" is innen eredeztethető.
A klasszikus kondícionálás során egy eredetileg semleges külső inger endogén (belső) folyamatot vagy folyamatokat vált ki-ezek jellemzően olyan élettani folyamatok (biokémiai változások, reflexek, mentális állapot változása, érzelmi reakciók), melyek önkéntelenül mennek végbe (az eredeti kísérletben pl. a lámpa felvillanása fokozott nyálelválasztást idézett elő a kísérleti kutyáknál) és amelyek a tanulási folyamat során rendkívül stabilan rögzülnek, mivel nem tudatosan kondícionálódnak; az ilyen módon kondícionálódott változásokra tudatos befolyása nincs az állatnak.

---

A klasszikus kondícionálás során egy kondícionált (azaz választ kiváltó) inger összekapcsolódik egy kondícionálatlan (jelentés nélküli) külső ingerrel; az állat két, külső inger közötti kapcsolatra reagál.
A klasszikus kondícionálás létrejöttéhez több szabálynak is teljesülnie kell:

• a kondícionálatlan ingernek időben meg kell előznie a kondícionált ingert;
• a kondícionálatlan és a kondícionált inger megjelenése között csak rövid idő telhet el;
• a kondícionálatlan ingert minden esetben követnie kell a kondícionált ingernek;
• amennyiben a kondícionált ingert több kondícionálatlan inger is megelőzi, a kondícionált ingerhez időben közelebbi lesz az erősebb inger (ezt nevezzük "overshadowing-nek").
• a kondícionált válasz jövőbeni megjelenése a jutalmazástól nem lesz valószínűbb, a büntetéstől pedig nem lesz valószínűtlenebb (ez minden belső folyamatra érvényes, az érzelmi rekaciókra is!), mivel önkéntelen folyamatról van szó.

Érthető, nem? Nem.

Kanyarodjunk vissza Pavlov híres, bár kicsit sem állatbarát kísérletéhez:

• a kondícionált inger a kísérletben az étel volt, amely önmagában már kiváltja a belső állapot változását, tanulás nélkül is (nyálelválasztás fokozódása, étel kutatása);
• a kondícionálatlan (jelentés nélküli, semleges) inger pedig egy felvillanó lámpa volt;
• mivel az étel megjelenése előtt mindig felvillant a lámpa, a kutyák megtanulták, hogy a lámpa felvillanása előrevetíti a táplálék érkezését;
• a lámpa kondícionálódott: már nem semleges inger volt, hanem önmagában kiváltotta a fokozott nyálelválasztást, még mielőtt a táplálék egyáltalán megjelent volna.
• ha a lámpa csak néha villant volna fel, az asszociáció nem, vagy csak nagyon sokára, esetleg csak egyes kutyáknál jött volna létre;
• ha kutyának jutalmat adunk a nyáladzásért, attól nem fog önkéntesen nyáladzani, ha pedig megbüntetjük érte, nem fogja "visszafogni" a nyáladzást, egyszerűen azért, mert nem képes rá.

Nem túlzás azt állítani, hogy a klasszikusan kondícionált ingerek beterítik az életünket, szinte mindenhol ott vannak. Amikor a kutya a póráz csörgését meghallva felpattan, klasszikus kondícionálásról van szó; amikor a macska hirtelen megjelenik a konzervnyitó hangját hallva, akkor is; amikor a kutya megismeri a gazdája autójának hangját, szintén.
A gond ott kezdődik, hogy nem csak a kellemes, de a kellemetlen dolgok is jellemzően klasszikusan kondícionálódnak: amikor a kutya idegeskedni kezd, ha a munkába járós ruhánkat vesszük fel, klasszikusan kondícionált viselkedést látunk; ha a kutya retteg az állatorvosi váróban, pedig még nem is történt semmi, klasszikusan kondícionált (érzelmi) reakcióval van dolgunk; amikor a kutya a sarkon befordulva meglát egy másik kutyát és ugatni, morogni kezd, klasszikusan kondícionált reakciót látunk.

Pozitív példák:


klikk->jutalomfalat ->táplálék várása
klikk = táplálék várása

autós box kinyílik->séta-> izgalmi állapot, öröm
autós box kinyílik = izgalmi állapot, öröm

telefon csörgése-> pizzafutár megjelenik-> izgalom, öröm, nyálelválasztás
telefon csörgése = izgalom, öröm, nyálelválasztás

Negatív példák:

idegen kutya látványa->támadás, kiabálás, szidás->félelem, frusztráció, agresszió
idegen kutya látványa = félelem, frusztráció, aresszió

állatorvosi váró-> injekció, fájdalom, lefogás, tehetetlenség-> félelem, frusztráció, szorongás, agresszió
állatorvosi váró= félelem, frusztráció, szorongás, agresszió

kabát felvétele-> gazda elmegy otthonról-> félelem, fóbia, szorongás, pánik
kabát felvétele = félelem, fóbia, szorongás, pánik

Gyakorlatilag bármilyen inger kodícionálódhat. Vizuális ingerek, hangok, szagok, személyek, tárgyak, útvonalak; egyszerre akár több inger is kondícionálódhat és kiválthatja ugyanazt a viselkedést külön-külön megjelenve vagy akár egyfajta láncot alkotva.

A reszpondens tanulást a mindennapokban elképesztően sok dologra használjuk; a marker training (például a klikker) maga is egy klasszikusan kondícionált jelenség: a klikker hangját (vagy más markert) összekötjük a jutalommal, így a marker önmagában is kiváltja a kívánt belső folyamatot (öröm, táplálék várása) akkor is, ha a táplálékot/játékot a kutya nem is látja.

A klasszikus kondícionálást jellemzően a kölyökkori szocializáció/ felnőttkori habituáció során tudjuk jól hasznosítani; bizonyos helyekhez, ingerekhez, személyekhez jutalmat (kellemes ingert) kapcsolva segíthetjük a beilleszkedést, az új környezet megszokását, megkedvelését.
A viselkedésterápiában több, klasszikus kondícionálásra épülő technikát alkalmazunk (pl. klasszikus ellenkondícionálás, deszenzitizáció- hamarosan ők is sorra kerülnek!), amelyeknek szinte az összes patológiás/nem kívánt viselkedés terápiájában megvan a szerepe, például:

félelem-indukált agresszió
territoriális, pozesszív/protektív agresszió
fóbiák
szeparációs szorongás
generalizált szorongás
kompulzív viselkedészavar
kognitív diszfunkció (demencia)


Ajánlott és felhasznált irodalom:

J.K. Shaw, D. Martin, Canine and Feline Behavior for Veterinary Technicians and Nurses, Wiley- Blackwell, 2016
S.R. Lindsay, Handbook of Applied Dog behavior and Training, Vol. 1, Wiley, 2000
​

---